A talajtakarás a talajművelés agrotechnikai módszere, amelyet a gazdák már régóta alkalmaznak. Ennek a technikának a célja a talaj védelme és tulajdonságainak javítása, ami megnövekedett hozamhoz vezet minimális munkaerőköltség mellett. A talajtakarót széles körben használják a kertben, veteményeskertben, üvegházakban. A mulcsozáshoz használt anyagok nagyon különbözőek lehetnek.
Mi a talajtakaró
A "talajtakaró" (mulcs) szó idegen eredetű, és angolról lefordítva "a talaj felszínét borítja". A talajtakarás megvédi a talajt a kedvezőtlen körülményektől, javítja a talajréteg mechanikai és táplálkozási tulajdonságait. Ezt az agrotechnikai technikát régóta használják Európában, az USA-ban, Kanadában. Tehát még a 17. században Európában a hajdina szalmát használták talajtakaróként a termesztéshez.
A mulcsozás előnyei
A mulcsozás fő pozitív hatásai a következők:
- védi a talajt a naptól;
- megakadályozza a talajréteg kiszáradását és a nedvesség elpárolgását;
- fenntartja a talaj állandó hőmérsékletét és lazaságát;
- kedvező feltételeket teremt a talaj táplálkozási tulajdonságaiért felelős lakosok életéhez;
- a talajtakaró alatti gyökerek gyorsabban fejlődnek, ami kihat a növények további fejlődésére.
A talajtakaró fő típusai
A mulcsozáshoz használt anyagokat két fő csoportra oszthatjuk: szerves és szervetlen.
Az első csoportba tartozik a talajtakaró, természetes szerves anyagok (fű, faforgács, tobozok, tűk, komposzt, humusz stb.), Borítóanyagok (újságok, papír, karton, zsákvászon).
A második, szervetlen csoportba nehezen bomló anyagok tartoznak, mint például polietilén fólia, tetőfedő filc, amely kerti anyagokat, például sodrott köteget, követ, kavicsot, kavicsot takar.
Szerves talajtakaró
A leggazdaságosabb, de nem túl hatékony módszer a talaj védelmére. A gazdák leggyakrabban öntözés, növények ültetése után használják a nedvesség megtartása, a gyors elpárolgás megakadályozása érdekében. Egy kis talajtakaró réteget viszünk fel, 1-1, 5 cm vagy annál nagyobb. Ennek a mulcsnak az a hátránya, hogy a védelmi módszer sokáig nem működik, egészen a következő esőig vagy öntözésig. Használjon száraz homokot, homok és talaj keverékét, vagy magát a kissé szárított talajt.
Népszerű anyagok állnak rendelkezésre. A 10-15 cm-es szalmaréteg a legideálisabb, pár évadig kitart. A szalmát az eperágyak folyosóin használják. Egyébként az angolból fordítva az "eper" szó "szalmabogyót" jelent. A gabonaszalmából, a hajdinából készült talajtakaró fényvisszaverő hatású, jól megtartja a nedvességet, védi a bogyókat a rothadástól és a gyomoktól. A szalmát paradicsom, uborka, káposzta, burgonya termesztésére használják.
A szalmával borított zöldségek kevésbé betegek. A szalma mulcs kiváló téli takaróként szolgál a téli fokhagymához és a hagymához. Gyümölcs- és bogyós növények törzsének takarására szolgál. A szalmát ősszel lehet venni, a gabonák betakarítása után a mezőkön vásárolni, és az esőzések fedése alatt tárolni.
A száraz fű kevésbé tartós, mint a szalma, és nagy mennyiségű gyommagot hozhat létre. Ezért jobb, ha nem teszünk talajtakarót a szénából az ágyakba, hanem használjuk az ilyen talajtakarót a kert törzsközeli körzeteiben, talajtakarjuk a burgonya folyosóit.
A széna hasznos mulcsozó tulajdonságokkal rendelkezik, megvédi a növényeket a betegségektől, gyógyító humuszréteget képez. Széna készíthető az elhagyott területeken vagy az útszéleken a napon levágott és szárított fűből. A növények tömeges virágzása előtt fel kell tölteni őket.
Az aprított fa világos színű és visszatükrözi a napot. A termofil paradicsom mulcsozásához paprikát, padlizsánt, dinnyét csak nyáron használnak, amikor a talaj felmelegedett. Az északi régiókban, ahol a talaj nem nagyon melegszik, jobb, ha nem használunk ilyen talajtakarót. De a káposzta, a borsó vagy a burgonya az ültetés után azonnal mulcsozható. A gyomok vastag talajtakaró alatt pusztulnak el.
A fa talajtakaró nitrogént vesz fel a talajból, ezért nitrogén műtrágyákkal előkezelik. Kényelmes a fa talajtakaró használata virágágyásokban, folyosókon és nagy forgácsok az ösvényeken. A működő fűrészüzemekben fűrészport kaphat, olcsón vagy akár ingyen is. Festett faforgács a kertközpontokban kapható.
Ez a fajta talajtakaró elsősorban napraforgó-feldolgozó területeken érhető el. Ilyen anyagot kereshet ott, ahol laskagombát termesztenek. A héjat széles körben használják szubsztrátként a gombák termesztésére. Nem fog önmagában nagy mennyiségben előkészíteni a héjat. A magok kedvelői a tél folyamán otthon gyűjtik, szárítják és különböző módon használják a kertben, a kertben. A héj sokáig lebomlik a földben. A héjtakaró nem különösebben aprítja a gyomokat, de jobban megtartja a nedvességet, mint a komposzt. A héjak borítják a komposztkupacokat.
A gyepművelés népszerűsítésével Oroszországban a legtöbb földtulajdonos rendelkezik ilyen talajtakaróval. A vágott fű tápláló, nitrogénben gazdag és figyelemre méltóan megtartja a nedvességet.
Fektessen egy rét füvet talajtakaróval magasabbra. Száradás közben gyorsan csökken a térfogata. Kényelmes a kert bármely növényét fűvel mulcsozni. Nem szükséges a levágott füvet a komposztkupacon cipelni, jobb, ha mulcsként használja az egész nyári szezonban.
Ezek a természetes anyagok kevésbé állnak rendelkezésre. Hazánk erdészeti iparának törvényei tiltják ezen anyagok természetben történő gyűjtését. Áraik nagyon magasak akciós áron. Az utakat, virágágyásokat, évelőket kéreggel mulcsozzák. A tűlevelű almot sikeresen használják a kerti eper termesztésében. Itt adhat hozzá dióhéjat, kókuszrostot, amelyet a kerti boltokban lehet megvásárolni.
A leggyakoribb természetes mulcs. Gyógyító, aktív és tápláló. A komposztban élő mikroorganizmusok megvédik a növényeket a betegségektől. A komposzt mulcsréteggel borított talaj csapdába ejti a kórokozó spórákat. A szerves talajtakaró megtartja a nedvességet, elnyomja a gyomokat és táplálja a "föld alatti" talajlakókat. Ilyen talajtakaró készül minden növényi maradványból, élelmiszer-hulladékból és mindenből, ami lebomlik. Ez a legkönnyebben elérhető mulcsozó anyag.
A kerti ágyat legalább 3-5 cm-es komposzt- vagy humuszréteggel takarják be. A komposzt gyorsan leülepszik, ezért jobb, ha a bogyós, gyümölcsös, díszes, virágos növények alatt egy magasabb, legalább 10- 15 cm.
Szerves anyagokból tőzeget, leveleket, lucfenyő ágakat és kúpokat használnak a komposztáláshoz.
A kerti aprítógép tulajdonosainak lehetőségük van gallyakból, durva gyomokból és nádakból előkészíteni mulcsukat. A nádtakaró elkészítése egyszerű. Zöld nádnövényeket használnak a magok kialakulásáig, és a rizómákat le kell vágni. Még egy darab gyökér is meggyökerezhet, és gyomproblémává válhat az oldalon.
Ez egy természetes talajtakaró anyag, a len szár lignifikált részei, amelyek a lenrost után maradnak, amikor a lenrostot mechanikusan feldolgozzák, általában ezek a szár aprított darabjai. A kender hasonlít a len tüzéhez. Ma ezeket a mulcsozó anyagokat brikettben, zacskóban lehet megvásárolni. Kényelmesek, biztonságosak és tartósak. Így néz ki a len tábortűz, az alábbi fotó.
Még IV Michurin is írt a múlt század 20-as éveiben a karton amerikai gazdálkodók általi hatékony felhasználásáról. A kartonanyagok kiváló munkát végeznek a gyomokkal, megtartják a nedvességet. Megszerezni őket nem nehéz. A legtöbb kartondoboz munkavállalói engedéllyel kölcsönözhető az üzletekből.
A régi újságokat több rétegben rakják egymásra.
A kéznél lévő anyagokat (régi rongyokat, zacskókat stb.) Részben felhasználják, mivel könnyedén engedik be, öntözés után gyorsan megszáradnak.
Szervetlen mulcsozó anyagok
A területeken aktívan használják a fekete, átlátszó fóliát és a fekete mulcsozó anyagot.
Különösen évelő növények termesztésénél: eper, bogyó- és gyümölcsszár közeli körök, dísznövények. Ezeknek az anyagoknak a választéka mindig rendelkezésre áll a kert és a zöldségeskert részlegein.
A kavicsok, kavicsok, kövek talajtakarásként történő használatát a tájtervezők már régóta és széles körben használják.
Esztétikusan néz ki. A kéregtől és a nagy faforgácstól eltérően ez drága, de praktikusabb megoldás.